Bükalja

Története

A történelmi Őrség legkevesebbet említett és talán legkevésbé ismert települése. Neve már 1393-ból ismert „Bykalya” alakban, de megtalálhatjuk már IV. László 1280-ban kelt adománylevelében is, amely az"adományos községek" között említi.  Lakói részben reformátusok, részben evangélikusok voltak. Az 1500-as évek közepén került a Batthyányiak tulajdonába.  A ma Domonkosfa részét képező Bükalja a 19. század végéig önálló település volt.  A 19. század végén Bükalját először Szomoróccal akarták egyesíteni, de mivel egyik község sem rendelkezett a megfelelő infrastruktúrával és túl kicsinek is bizonyult, Bükalját végül 1889-ben Domonkosfával vonták össze.

Neve - ahogy első hallásra is kitűnik - a bükkös hegy alatti településre utal. A Bükkös, vagy Bük-hegy a falutól északra található, és már a XIV. században is megemlítik az itteni tájról készült feljegyzésekben. Ezeket a  bükkös erdőket ma már csak foltokban találjuk meg  Domonkosfától északra.

Ezt írták anno...

Fényes Elek írja, hogy "Bükalja, magyar falu, Vas vármegyében, 20 kath., 67 evang., 74 ref. lak. F. u. gr. Batthyáni s m. Ut. p. Rába Sz. Mihály."

Az 1852-es Schematismus Bükalját magyar faluként jelölte meg. A felekezeti megoszlás a következő volt: Bükalja: 65 református, 60 evangélikus, 5 katolikus.